Az év gyógynövénye 2022
Cickafark
(Achillea sp.)
Máriatövis (Silybum marianum)
A máriatövis (latinul Silybum marianum) már a középkorban is az elismert gyógynövények közé tartozott, elsősorban epe- és májpanaszok kezelésére használták. A máriatövis név és a növény népies nevei (Boldogasszony teje, Boldogasszony káposztája, máriabogáncs, pápafű, Szűz Mária teje, Szűz Mária tövise, tarkabogáncs) arra a legendára vezethető vissza, amely szerint a levelek fehér márványozottsága akkor keletkezett, amikor Jézus anyjának, Máriának teje ráfröccsent a növényre. Valószínűleg ennek a hiedelemnek köszönhetően elterjedten alkalmazták a tejelválasztás fokozására. Melius Péter Herbáriumában (1578) Boldogasszony tövise néven elsősorban étvágygerjesztő, hasfájást enyhítő, görcsoldó szerként szerepelt. A máriatövis a fészekvirágzatúak (Asteraceae) családjába tartozó, a mediterrán térségből származó egyéves növény. A tenyészidő elején tőrózsát, később akár 1,5-2 m magas hajtást növeszt. Számos országban termesztik, eredeti élőhelyén utak mentén, réteken, legelőkön is megtalálható. Sok fényt és meleget igényel, jó szárazságtűrő. Levelei fehéren márványozottak, szélük öblösen hasogatott, élük tüskés. Lila csöves virágokból álló 5-8 cm átmérőjű fészekvirágzatát nagy, szúrós hegyű fészekpikkelyek borítják. 6-7 mm hosszú, két oldalról kissé lapított, egyik felén lekerekített, másik végén bóbitát viselő henger alakú kaszattermése van. Termése az Európai Gyógyszerkönyvben is hivatalos, hazánkban számos gyógyszer, gyógytermék és étrend-kiegészítő alapanyaga. Mi van benne?
A máriatövis termése legnagyobb mennyiségben olajat (15-30%) és fehérjét (20-30%) tartalmaz, de gyógyászati szempontból az összefoglaló néven szilimarinnak nevezett vegyületkeverék (kémiailag flavonolignánok) bír jelentőséggel. A termés 2-3%-át kitevő szilimarin hasonló szerkezetű vegyületek keveréke: legnagyobb mennyiségben (kb. 50%) szilibinint, ezen kívül jelentősebb mennyiségű szilikrisztint, szilidianint, izoszilibinint tartalmaz. A szilimarint a máriatövis terméséből kivonással, majd az azt követő speciális tisztítással állítják elő.
Hogyan hat?A szilimarin a májkárosodást megelőző és a máj regenerációját elősegítő hatással rendelkezik. Állatkísérletek szerint több ismert májkárosító anyag (mérgek, bizonyos gyógyszerek) mérgező hatása gátolható előzetesen adagolt szilimarinnal, vagy a már kialakult mérgezés hatásos ellenszere a máriatöviskivonat. A hatás részben annak köszönhető, hogy a szilimarin megakadályoza a mérgek bejutását a sejtekbe. Jelentős antioxidáns kapacitásuknak köszönhetően a máriatövis vegyületei mérséklik a máj oxidatív károsodását. A szilimarin gyorsítja a májsejtek regenerációját, fokozza a fehérjék előállítását a sejtekben.
A hosszú távú károsodások megelőzésében fontos szerepe van annak, hogy a máriatövis gátolja a máj szövetének átépülését, így véd a májzsugor kialakulása ellen. A szilimarin gyulladáscsökkentő hatással is bír, amelynek a krónikus májgyulladás mérséklésében van nagy jelentősége. Mire használható?
A szilimarin a terápiában akut és krónikus májkárosodások kivédésére, valamint a már kialakult ártalmak mérséklésére egyaránt hatásosan alkalmazható. Heveny májgyulladásban, májzsugorodással járó betegségek támogató kezelésében használják, valamint gyógyszerek, és alkohol okozta májkárosodás megelőzésére, kezelésére is alkalmas szer. A szilimarin napi dózisa 200-400 mg.
Hatásosságát számos, embereken végzett vizsgálat eredménye igazolja. A szilimarint tartalmazó készítmények alkoholfogyasztásból eredő májcirrózisban jelentősen javítotják a májműködést és a túlélési arányt.
Vírusos eredetű májgyulladás esetén a szilimarinkezelés javítja a májfunkciókat. A vírusfertőzés fennállása alatt kiegészítő kezelésként alkalmazva a máj károsodása mérsékelhető.
Klinikai vizsgálatok tanúsága szerint a májkárosító gyógyszerek által okozott károsodások jól kivédhetőek máriatövis-készítményekkel.
Gombamérgezés esetén a tisztított szilimarint a gyors hatás érdekében közvetlenül a véráramba, intravénásan adagolják (erre a célra speciális injekciós kiszerelés van forgalomban). Időben végzett beavatkozással a halálozási arány jelentősen csökkenthető.
Biztonságos?
A szilimarin hosszú távú kezelés esetén is nagyon jól tolerálható, enyhe mellékhatások (hasmenés, puffadás, hányinger) mindössze a kezeltek 1-2%-a esetén fordulnak elő. Túladagolás veszélyétől nem kell tartani, mivel a terápiás dózis többszöröse esetén sem tapasztaltak káros hatásokat. Felhasznált irodalom: Csupor D., Szendrei K.: Gyógynövénytár
Képek forrásai:
